Kenny előtörténete

Remek, akkor az előtöriben is megváltoztatom Kenny-re a nevem

Rendben akkor átírom majd a neved, mostantól Kennyként tudsz majd belépni

Értem mire gondolsz Igazából éreztem én is hogy így nem tökéletes, szal nincs harag v ilyesmi Simán Kenny azt le van tudva

Még valami, nehogy azt hidd h beléd akarok kötni, de a nevedről azt az ssj-t azt le kéne venni:) nem éppen játékba illő elnevezés vagy ha gondolod akkor teljesen másik nevet is adhatsz a karakterednek!

Ennyi lenne, am kezdheted a játékot

Nagyon szépen köszönöm Már csinálom is

Gratulálok, ilyen előtörténeteket szeretnék mindig olvasni!

92 Ki a jutalmad! ( az eddigi legnagyobb )

Készítsd el a karakterlapod!

Előtörténet

~ Az a baj az emberekkel, hogy mind azt hiszi, attól lesz hős, ha nem fél semmitől…Pedig az igazi hős az, aki legyőzi a saját félelmeit…
* Ezzel Kenny szép lassan elhagyta a Harcművészetek Nagy Tornájának küzdő terét, ki sem várva míg a bíró rászámol a harctéren szenvedő, igen csak komoly méretű vértócsában fekvő ellenfelére. A férfi véres arcán egy derűs mosoly látszott kibontakozni, mert tudta hogy példásan jól harcolt egy ilyen nem mindennapi ellenféllel szemben.
- Mi a fene vagy te? Mert nem egyszerű ember az biztos…
- Hogy ki vagyok?... Kenny, talán az egyik Legnagyobb Csillagharcos fia. Ám előző kijelentésedre annyi lenne a válaszom, hogy egy csillagharcos is lehet „egyszerű ember”, ezért én annak is tartom magam...De azt én is tudom, hogy a vér nem válhat vízzé…
A történetem ott kezdődik, mikor a nagyapám még Freeza és Vegeta király szolgálatában állt… Akkoriban még senki sem sejtette, hogy a nagyapám engedelmes mosolya mögött már egy szörnyű tervet szőtt a Vegeta bolygó elpusztítására. Egyáltalán nem volt olyan jó arc az öreg…
Ugyanis az csípte a szemét, ahogyan Vegeta és Freeza a csillagharcosokkal bánnak... Ezért elakarta pusztítani a saját fajtársait, hogy ne tudjanak tovább zsarnokoskodni felettük…Eléggé érdekes felfogása volt az öregnek, nem? Szóval valami démonokkal vagy mikkel paktált le hogy segítsenek neki, de ez nemsokára Vegeta király tudomására jutott és száműzte a bolygóról(jó szolgálatai miatt hagyta meg az életét, és mert úgy gondolta hogy nem jelenthet rá veszélyt).Ekkoriban született meg az apám…
* Itt Kenny egy kissé elmosolyodott, és egyáltalán nem zavarta, hogy a férfi látja (a hatalmas komolyságán túl) eme emberi tulajdonságát is…
- Apának is menekülnie kellett, a nagymamámról nem tudok semmit…De gondolom, sőt biztos vagyok benne, hogy apám tőle örökölte a tiszteletre méltó tulajdonságait(amelyekről mindjárt szó is lesz)… Elmentek egy bolygóra, ahol szép csöndben éltek egy darabig(apám, nagyapát - furcsa gondolkodás módja ellenére - nagyon is szerette). Ám azonban a démoni lények rájuk találtak, és nagyapát bezárták valami fura tojásba, méghozzá addig, amíg(ígéretéhez híven) a Vegeta bolygó el nem pusztul…Ekkor ér véget az átok, és ekkor kiszabadulhat ki…Apámat elengedték aki ijedtségében űrhajóba ugrott és egy ismeretlen bolygón szállt le(ekkor 9 éves volt). Itt befogadták, és fel is nevelték, de nem tudott egyhelyben maradni, ezért 23 évesen ugyanazzal az űrhajóval amivel még régen megérkezett, ismét útra kelt…Nem tudom mennyire izgat hogy mi is történt apámmal, de az ő cselekedetei alakították az én sorsomat is…
* Ekkor hátat fordított a földön heverő ellenfelének, és így mesélte tovább…
- Sok bolygón járt, és egyre inkább rájött, hogy az univerzumban kevés hasonló erővel rendelkező lény létezik.
Azonban nagyapa bezárását megelőző párharc emléke az öreg és a démonok között teljesen elrettentette attól hogy használja erejét(pedig sok mester felajánlotta neki taníttatását).
* Kenny újra ellenfele felé fordult.
- Aztán a földre is eljutott…itt megismerkedett anyámmal. Igen, félig ember vagyok… Már majdnem le is telepedett itt, mikor kiderült hogy a Vegeta bolygó már megsemmisült(Freeza által), és nagyapa kiszabadult…Akinek egyetlen célja lett, hogy az életben maradt csillagharcosokat megóvja Freezától, természetesen úgy, hogy megöli őket…Így apám és én is veszélyben voltunk…Az öreg még a saját fiát és unokáját sem akarta életben hagyni…Újra elkellett mennie apámnak, nehogy ránk találjon a vén bolond, és csak engem akart magával vinni. De az anyám erősködött, hogy nem akar tőlünk elszakadni, így hát ő is jött. De sajnos az apám és nagyapám közötti küzdelemnek előbb-utóbb meg kellett történnie…és meg is történt. Apám jött ki győztesen, de egyáltalán nem érezte jól magát ettől…Nem ilyen körülmények között szerette volna újra látni a saját apját.
Aztán pergett tovább az élet, egy barátságos bolygón telepedtünk le, én már olyan 12 éves voltam, és gondtalanul éltünk…
*Itt újra boldog vigyor ült ki az arcára…
- Amikor megtudtam az apám történetét, büszkén gondoltam rá, hogy az ÉN apám átvészelte ez a rengeteg szörnyű dolgot, és tudtam hogy soha nem leszek olyan kemény, mint ő, de mindig próbáltam úgy cselekedni, hogy méltó legyek az apám nevére.Már akkor is visszahúzódó srác voltam, nehezen barátkoztam, a csajokhoz is nehezen mertem oda menni, és nem voltam hozzá szokva az erőszakhoz sem. Ez mára már változott…Elég hamar megismertem hogy mi az a küzdelem…
Mert a bolygón háború tört ki, apám pedig részt vett benne, és bizony fel is áldozta saját magát…erről többet sajnos nem tudok…
De végül engem is ki akartak végezni, mert hogy: „egy ilyen söpredéknek egy leszármazottja sem szennyezheti a galaxist”…
Apám a halála előtt azt mondta anyámnak, hogyha kritikusra fordulna a helyzet, menjünk el egy bolygóra, ahol ő még fiatal korában járt, és keressünk fel valami Fatal nevű öreg mestert…ő majd kiképez hogy ne eshessen bajunk. De anyám nem akart velem jönni, hogy egyáltalán ne maradjon semmi nyom utánam, ezért beültetett egy űrkapszulába, és egyedül fénysebesen haladtam az imént említett bolygó felé…
* Kenny most kicsit szünetet tartott, majd folytatta:
- Mikor megérkeztem, a mester nagy szeretettel fogadott, de aztán nagyon komoly edzés vette kezdetét. A mester nagyon is tudta hogy kinek a fia vagyok, és azt hitte, én is olyan akarat erővel és kitartással rendelkezem, mint amilyen apámnak volt…De ezt rosszul gondolta, mert én valahogy egyszerűn nem ütöttem apámra...Féltem… Azt akartam hogy olyan legyek mint ő, de igazából ez soha sem sikerült. Viszont bebizonyosodott, hogy az apám pontosan tudta mit csinál, mikor Fatal mesterhez küldött, mert a mester megtanította nekem azt ami mára már a jelmondatommá vált:”az az igazi hős, aki legyőzi a félelmét”…
Szóval az öreg megtanított mindenre, de igazából az üldözőim soha nem találtak rám…Anyámat többet nem láttam, de eljöttem ide a földre, a szülő bolygólyára, mert itt érzem igazán otthon magam…Bár a mesterrel töltött éveket ez eddigi életem legszebb részei közé sorolnám. És igaz hogy a veszély már nem fenyeget többé, de az edzések segítettek férfivá válnom, és ha egyedül maradok, nem tudtam volna végigcsinálni ezt; és pont ezért nem lehetek soha olyan mint az apám…
Úgy érzem túl sokáig voltam úton, de most végre lepihenhetek…amíg nem jön egy újabb kaland...
* És ekkor a kék égre nézett, ahonnan a sűrű felhőfátyol miatt alig érték a földet a nap melengető sugarai….

Karakterlap

Név: Kenny
Faj: Fél csillagharcos(félig ember)
Nem: Férfi
Kor: 21
Jellem: Jó
Kinézet: 185cm, 79kg, hosszú fekete haj, fekete szem, csillagharcos farok,
fekete trikó és nadrág, fehér vállvédő, kék-szürke kesztyű és cipő.
Szülő bolygó: Vegeta

Lv.1
Jelenlegi Ki: 160

Képességek:
Kis méretű energia gömb.................5Ki
Repülés.......................................0Ki
Érzékelés.....................................0Ki
Düh ereje+15KI