Dayco története

Elfogadva, kezdheted a játékot!

Név: Dayco
Faj: Csillagharcos-kyiborg
Életkor: 20 volt
Jellem: Gonosz/Semleges
Kinézet: 180cm magas 150kg. Fekete haj, zöld hosszú nadrág, fehér szemek, barna kesztyü és szürkés zöld cipő.

Level 1:

Jelenlegi Ki: 75Ki

Kis méretű energia gömb...... 5ki
Repülés........ 0ki
Érzékelés...... 0ki
Düh ereje+15KI
A tombolás képessége +20ki

Hm... nem rossz
Bár ezen még nem gondolkoztam, Csillagharcos Cyborg keverék

De rendben van 75 Ki-t adok az előtörténetre, és így +ba megkapod a Csillagharcos által kapott előnyöket és a cyborgokét is!

Készítsd el a karakterlapod ebbe a topicba, új hozzászólásként!

*Kinyitottam a szememet*Mindeki arra gondolna, hogy örültséget vállaltam a kisérlettel hogy egy csillagharcoson kisérletezennek és robot alaktrészeket tegyenek bele. De én önkét vállaltam mert erősebb akartam lenni sokkal erősebb mint bárki más. ~Vajon hogy sikerült a beavatkozás?~*Közben végig nézz magán*Sok mindent láttam már de ez még ez mindent felül múlt. A testem gyengébb részein robot alkatrészeket kaptam és ahol meglehetett hagyni az emberi részeket ott megmaradtak.*Miközben nézzegeti magát oda lépnek 2-en is hozzá és faggatni kezdik*
-Hogy érzi magát? Minden rendben?
*Rájuk néztem és láttam az erejüket és minden információt amit lehetett tudni róluk de válaszoltam nekik*
-Kösszönöm minden a legnagyobb rendben és jól érzem magam.*közbe kiszáll az székből amin eddig ült és elindul kifele*
Alig, hogy kiértrem ujabb professzorok álltak elém ujabb dolgokkal áltak elő.
-El kellene néhány tetszet végeznünk, hogy mennyire sikerült a beavatkozás.*közbe egyfolytában irogattak valamit*
~Hogy minek ennyire szórakozni ahelyett hogy inkább egyből bevetésre vagy valami feladot kapnék~*kezd ideges lenni de még higgadtan válaszol*
-Mégis milyen tesztre gondolnának ami nem tür halasztást?
Elkezdték sorolni hogy elöször is meg kellene nézni a teher birásomat, majd a fájdalom érzékemet meg persze azt hogy müködnek-e azok a programok amiket kaptam. Más választásom nem volt kénytelen voltam bele menni de nem nagy kedvvel.Elsőnek a teher birásomat nézték. Azt mondták hogy emeljek meg akár milyen nehéz tárgyat és majd megnézik és majd modják hogy jó-e vagy sem.
~Ennél nehezebbet nem tudnának mondani? Mint egy kisérleti nyúl de mi is legyen akkor az amit megemelljek?~*Körbe néz közben és észre veszi a közelében egy sima kapszulás ürhajót*~Ez biztos elég lessz~
*Oda lép és elejinte két kézzel emeli meg aztán utánna csak eggyel fogja*
-Na mit szólnak hozzá?
Csak néznek és úgyan úgy irogatnak aztán csak megszólal az egyik.
-Mehetünk tovább.
Következett a fájdalom türés. Elém állitottak egy másik harcost és utánna csak ennyit hallottam.
-Támadás!
Ütni kezdték. Elejinte csak egyet kapot különböző helyekre , aztán utánna egyre többet de csak a vége felé mikor már minden hova sokat kaptam akkor hagyták abba.
*Egyre mérgesebb*Ismét irogattak majd azt kérték tőlem hogy én üssek.
~Na végre most mindent vissza adok~
Csak ütöttem, ütöttem a szerencsétlent és szegényke nem nagyon birta sokáig és már ki akart rohani a teremből.*Ekkor elmosolyodok*
-Ugyan még nincs vége a játéknak. Gyere csak ide!
Fél holtra vertem a szegény flótást és jól esett.*Miközbe vitték ki a szerencsétlen ránéztem a professzorokra*
-Na most már végeztünk?
Összenéztek majd ránéztek a jegyzeteikre és csak ennyit mondtak.
-Mára elég lessz. De kérem holnap mindenképpen jelennyen meg nálunk.
~Tudosok mit is várhattam volna tölük.~
~Többre megyek ha inkább a teszteléseket magam végezném el~*Kisétál a teremből és elindul a szabadba*
Mikor kiértem a szabadba kicsit úgy éreztem hogy pár mozdulatot kell csinálnom majd kinéztem egy sziklát és kitettem az egyik kezemet és koncentráltam. Nagyon szépet löttem ki egy vörös energia sugarat mellyel teljesen leromboltam a sziklát.
~Vajon mire vagyok még képes?~
Aztán ekkor nézegetni kezdtem mindenfele. Akire csak ránéztem megjelentek a róla ismert adatok.
~Ez tetszik~*közbe nevetgél*
Majd visszamentem a szombámba és pihenni kezdtem.
Másnap ismét folytatodtak a tesztelések amit már nagyon untam de szerencsére a nap végére mindennel végeztünk és ekkor ismét megkérdeztem.
-Na most már végleg végeztünk?
Ám nem azt a választ kaptam amire számitottam.
-Nézze maga a prototipus. Magából csak egy van és nem engedhetjük ki addig amig biztosak vagyunk a sikerbe és ahoz még nagyon sokat kell figyelnünk magát.
*Most lett mindenből elege és megragadja a hozzá beszélő professzor nyakát*
-Ne viccelödjön velem mert már nincsen jó kedvem.*és egyet szorit a prof nyakán*
-Távozhatok békésen is és távozhatok másképpen is de gondolom azt nem akarja.
A professzor egy percig csöndbe volt majd végre megeredt a nyelve.
-Jó rendbe távozhat. De ha történik magával valami akkor már ide nem jöhet vissza azt garantálom.
*Eldobja a professzort és kifelé vesszi az irányt de még az ajtóban megáll*
-Én csak akkor fogok ide vissza térni amikor olyan erős lesszek hogy én lesszek ennek a bolygónak a vezére. És ne aggódjon akkor meg fogom magát ölni.
Kiléptem az ajtón és egyenesen az ürhajókhoz mentem közbe arra gondolva hogy melyik bolygóra is menjek.~Melyik bolygóra kénne mennem? Talán a földre?~
Annyira nem volt biztos magába hogy jobbnak látta ha csak a földre megy és ott talán meg lessznek azok a kihivások amire vágyik.