Gorgó útja

a négy nap lassan telt el. Sok emberem már unalmában már verekedéseket provokált ki társaival. Nem nehezteltem rájuk, de már én is kezdtem elveszíteni az önuralmamat.
Untam, hogy mindig a kabinomban fekszem, vagy szemlét tartok az emberimnél.
Egyre inkább harcolhatnékom támadt.
Már azon gondolkoztam szétverem az edzőtermet, amikor a számítógép jelzéseket küldött a kézi egységemre.
Gyorsan lenyomtam néhány gombot, mire kiírta a műszer, hogy megérkeztünk.
Gyorsan a hídra rohantam, hogy felkészüljek a leszállásra.
-Uram éppen most szerettem volna szólni, hogy megérkeztünk.-mondta a navigátor
Elnevettem magam, de nem lenézően.
-Hamarabb tudtam meg, mint te .-mondtam, majd leültem a székembe.
Ismét gombnyomásokat hallottam, majd megpillantottam a Földet.
-Szép kis bolygó.-mondtam.
Miközben ezt a megjegyzést tettem a hajó már a bolygó légkörében volt és közeledett a leszállási zónába.
~Már alig várom, hogy kilépjek ebből az átkozott hajóból.~gondoltam magamban
A hajó megrázkódott, majd leereszkedett a Földre.
/ Folyt. köv a Földön /

Mintha csak erre várt volna eltűnt, majd mellettem termett és elkezdett sorozni.
Kissé váratlanul ért a támadás, így csak néhány ütést tudtam kivédeni, majd éreztem hogy egy erős rúgás érte a mellkasom, ami miatt pár métert repültem a szobába. Nem csapódtam be a falba, hanem megálltam a levegőbe de nem értem vele semmit, mert az ellenfelem fölöttem volt és a padlóba csapott.
Ott feküdtem a földön és jót kacagtam. Feltápászkodtam a földről, megtöröltem a szám és elismerően bólintottam.
Felálltam, vettem néhány mély levegőt és támadásba kezdtem. Olyan gyorsan ahogy tudtam ellenfelem hátába kerültem, megsoroztam és erősen mellbe vágtam. Ezután 1 méterrel eltávolodtam tőle. Rászegeztem a jobb mutató ujjamat és így szóltam.
-Most befejezzük!-kiáltottam.
Ujjam felizzott, és kirepült belőle egy energia gömb, ami a kalózba csapódott és a falhoz vágta.
Leereszkedtem a földre, ahol az embereim nyöszörögve feküdtek.
-Remek volt ez a kis testmozgás.- szóltam elismerően.
Megfordultam és a fali kommunikátoron orvosi segítséget kértem az ittenieknek.
Amint megjöttek az orvosok kiléptem az edzőteremből és a kabinom felé indultam.
/Edzés vége/

Embereim csak erre vártak ismét megsoroztak energia gömbbel. Védekező pozícióba álltam és hagytam hogy becsapódjanak. Néhány pillanatig álltam ott, amikor észrevettem az egyikük eltűnt sejtettem mire készülnek, de nem tudtam mozdulni a lövedékek miatt.
A fickó a hátam mögött jelent meg. Hátba rúgott, megöklözte a gerincem, majd a fejemre mért ütéssel a padló felé ütött.
Zuhantam. A szél magamhoz térített, és sikerült megállnom a padló felett.
-Szép volt!-dicsértem meg.
A padlón maradt embereim éppen ekkor támadtak jobbról és balról. Megpróbálták kirúgni a lábam, mire én felugrotta és fejbe rúgtam a jobboldalit aki félretántorodott. A másik éppen ütött volna amikor megfogtam mindkét kezét, és lefelé feszítettem. Arcára kirajzolódott a kín. Nem fokoztam a kínjait. hanem lefejeltem az áldozatomat. Elkábulva állt, majd elengedtem a kezét és kétszer hasba vágtam, ezután pedig egy hatalmas ütéssel ezt is a falhoz vágtam.
-Kettő mínusz! -szóltam, majd körbenéztem hol is vannak az ellenfeleim.
Akit fejbe rúgtam még a fejét rázta, hogy magához térjen, másik még a levegőben volt és hitetlenkedve bámult felém.
Elmosolyodtam, majd megindítottam a támadásom a lenti fickó felé.
Rohantam, de későn vett észre így már nem tudott megállítani. Oldalba rúgtam, majd gyorsan hátba ütöttem, amikor a háta mögé kerültem. Amikor ez megtörtént farkamat az áldozatom nyaka köré fontam és felemeltem a padlóról, majd a falhoz csapva elengedtem a férfi nyakát.
-Csak te és én maradtunk.-mondtam halkan.
-Gyere támadj!-kiáltottam felé.

/Edzés/
Néhány pillanatig szemeztünk egymással , majd az embereim megkezdték a támadást.
Mind a négyen felém rohantak, de én megingathatatlanul álltam amikor odaértek hozzám.
Az első rögtön néhány ütéssel kezdte, ahogy a másik is. Elhajoltam az elsőtől, majd a másik gyomrába rúgtam, akinek elakadt a szava néhány pillanatra. Félreugrottam, mire a másik kettő támadott.
Az egyik körvonalai elmosódtak olyan gyorsan mozgott. A másik emberem egyenesen az arcom felé ütött. Ekkor éreztem meg, az imént eltűnt emberem ki-jét a hátam mögül. Lehajoltam az ütés elől, majd egy lábsodrással megpróbáltam kirúgni a hátam mögött lévő ember lábát. A támadás nem volt sikeres, mert addigra ismét eltűnt.
Mintha csak gondolatban beszéltek volna mind a négy emberem ismét összecsoportosult előttem.
Elvigyorodtam.
-Én jövök!-kiáltottam feléjük.
Szemeik elkerekedtek, de így is elszántak maradtak.
Vigyorogva rontottam feléjük, majd olyan gyorsan mozogtam, hogy nem is láttak, csak akkor vettek észre mikor megjelentem valakinek a háta mögött.
Hátba vágtam áldozatom, majd elrúgtam magamtól. A többiek gyorsan reagáltak és felém ütöttek, rúgtak.
Az első két támadást kikerültem, de a harmadik eltalálta az arcom. Úgy tettem, mint aki megtántorodott így ringatva hamis képzetek közé az ellenfelem.
Magabiztosan ismét támadni akart, amikor hihetetlen gyorsasággal ott teremtem előtte és elkezdtem sorozni.
ütöttem rúgtam ellenfelem, akit ezután egy erős rúgással a terem falához repítettem.
A test neki csapódott a falnak, aki csöndesen összerogyott.
A többiek félve rám néztek, majd a mozdulatlan bajtársukra.
- Nyugi fiúk, csak elájult.-mondtam nekik.
- Keményítsünk be! Lőhettek is !-szóltam nekik.
Összenéztek, majd felizzott a kezük amint hat energia gömböt küldtek felém.
Vigyorogva ütöttem vissza két lövedéket, majd a többit hagytam becsapódni.
Por lepett el, de még ott álltam a középen.
A visszaütött lövedékek éppen akkor csapódtak be a szemközti falba, mert kitértek előlük az embereim. Ezt kihasználva támadásba rendültem. Kirontottam a porfelhőből
egyenesen a kalózaim felé. Félúton eltűntem, és ismét közöttük teremtem. Néhány ütést kiosztottam a körülöttem állóknak, majd felrepültem a levegőbe.

A hajóm kiért a Gona légköréből. Idegesen doboltam a székem karfáján, amikor megszólalt a navigátorom.
-Uram most merre induljunk ? -kérdezte.
-Hmm..-hümmögtem
-Lássuk a csillagtérképet.-válaszoltam
A főmonitoron a környező űr képe jelent meg az ismert bolygókkal.
Rövid vizsgálódás után ráböktem egy kék bolygóra.
- Föld! Legyen ez a célpont. Még sohasem jártam ott, itt az ideje hogy megtudjuk milyen is ott az élet.-mondtam
a navigátor bólintott, majd beütötte a koordinátákat.
- Az út 4 napig fog tartani Uram!-mondta hangosan.
-Rendben, addig is edzek egy kicsit.Felkészülök a mókára !-vigyorogtam és felálltam a székemből.
Kisétáltam a hídról, egyenesen a hajó edzőterméhez.
Benn négy emberem éppen barátságos harcot folytatott, amikor rám pillantottak.
Rögtön megálltak és tisztelegtek.
- Egy kis testedzés?-kérdeztem tőlük.
Bólintottak.
Elmosolyodtam.
- Mivel én is az edzés miatt jöttem, mi lenne ha közösen csinálnánk ?-kérdeztem őket.
Elmosolyodtak, és az egyik megszólalt.
-Rendben főnök! Már úgyis szeretünk volna egy keményebb edzésen részt venni.-jött a válasz.
- A mostani bizony nagyon kemény lesz!-vigyorogtam
Eközben az edzőterem robotjai előkészítették a termet a gyakorláshoz.
-Akkor úgy látom kezdhetjük.
Mind a négyen bólintottak és harci pozícióba álltak.
Elvigyorodtam és hasonló pózt vettem fel mint ők.
-Akkor rajta!-jött a számból az utasítás.

Hatalmas űrhajó száguld át a galaxison, majd lelassít egy bolygó közelében és lassan megközelíti azt.
Eközben a belsejében:
A hajó hídján egy méltóságteljes alak figyel ki az ablakon egyenesen a Gonára, miközben parancsokat üvöltözik a legénységnek.
- Készítsétek elő a leszállási protokollt. Lassítsátok le a hajtóművet, és készüljetek a leszálláshoz -kiáltoztam, majd leültem a székembe.
A kormányos és a többiek bólintottak, majd mindenki a parancsomnak engedelmeskedve megtették amit kellett.
A hajó ráfordult a bolygóra, majd leszállásba kezdett.
- Mivel, nincs más bolygó a közelben, így innen kell utánpótlást beszereznünk, és a fiú is örülni fognak egy kis szórakozásnak.- mondtam,és elmosolyodtam.
-Remélem felkészültek ránk!-nevettem fel.
Nevetésem visszhangzott a hajón, majd elnyelte a gépek hangos zúgása, majd a hajó leszállt a bolygóra.

(Folyt.köv Gona )