Picceta előtörténet és karakterlap

Köszönöm!

Érdekes ám jó előtörténet.Jutalmad 85 KI.Előtörténet és karakterlap elfogadva. JÓ játékot.

Név: Picceta
Kor: 20
Nem: Férfi
Faj: Genetikai lény (Csillagharcos + Namek)
Jellem: semleges
Szülőbolygó: ismeretlen
KI: 122 (85 alap + 17 edzés + Düh ereje)

Lv.2

Egykezes sugár 10 ki
Aura: energiádat 1,1x-re növeli pl: 100ki esetén aurával 110ki
Kis méretű energia gömb, (5ki)
Fúziós technika - KI
Test regenerálódás - KI
Repülés - KI
Érzékelés - KI
Kar, láb visszanövesztés - KI
A Düh ereje +20 KI

PIKKETA


- Azt szeretnéd tudni, hogy ki vagyok? Hogy ki az anyám, aki a világra hozott? Hogy ki az a férfi akit apámnak nevezhetnék? A kérdés jó! Bárcsak tudnám, bárcsak elmondhatnám neked. De egy dolgot biztosan tudok, hogy mikor magamhoz tértem, ezen bolygón nyitottam ki szemem. Így ettől kezdve itt élek, ezt hívom otthonomnak!
* A férfi elhallgat, szemét a vele szemben lévőre szegezi, majd elmosolyodik és szóra nyítja ismét száját! *
- De tudod mit barátom, elmesélem neked a történetem, bár nem a születésemtől, de az újjászületésem hidd el épp oly annyira élvezni fogod.
* Letép a földről egy fűszálat, majd végigfeküdve a zöld pázsiton belekezd történetébe. Halk sóhaj, majd szemeivel a kék eget kémlelve, mintha onnan várna sugallatot, hogy belekezdjen a történetébe.*
- Az időjárás éppen ilyen volt, mint most. Lágy szellő érintette zöld bőröm, és arra késztetett, hogy kinyissam szemem. Alig lehettem tíz éves. Semmi nem volt körülöttem, csak a végtelen vadon. Szakadt ruhám és horzsolások borították vézna zöld testem. Csak az fekete hajam hirdette, hogy nem valami csúszómászó leszármazottja vagyok. A friss szellő és a kellemes napsütés adott erőt, hogy felálljak. Úgy éreztem magam, mintha földhöz csaptak volna, fentről. De persze ez lehetetlen. Gondoltam akkor. * mosoly jelenik meg szája szélében, majd bezárja szemeit, és folytatja a történetet.*
- A nap már magasan járt, így úgy döntöttem, bármi vagy bárki is legyek, a legfontosabb, hogy hazamenjek, haza! De hová? tettem fel magamnak a kérdést. És rájöttem, hogy azt sem tudom ki vagyok, vagy hol lakom, de még azt sem, hogy vannak-e családom! Vagy valaki, akivel vagy akikkel élek! a túlélési ösztön, vagy valami különleges érzés lehetet az ami arra késztetett, hogy inkább túléljem a rám következő éjszakát, ne pedig azt keressem amit azt sem tudok hol van.
Tetőt eszkábáltam a fejem fölé a fák alatti gallyakból, ahol meghúzhattam magam, azt sem tudtam, hol vagyok, így azt sem tudtam mi várhat rám az éjszaka. Mire végeztem, már sötétedet, és a gyomrom ordított, olyan éhes voltam, de tudtam jól, most éjszaka nem igen lenne ildomos, hogy elinduljak a fák közé. Álmos voltam, mit kerteljek, elnyomott az állom. Ám csodával határos módon reggel úgy ébredtem, mintha az ágyból keltem volna ki. Nem volt semmi gond egész éjjel, talán még álmodtam is.
* Picceta felül , a szájából kiköpi a füvet, majd az előtte lévő alakra gúnyos mosolyt enged el.*
- Tudom, tudom, téged ez marhára nem érdekel. Szóval! az erdő nevelt felt. Amit az erdő adott azt ettem, amit az erdő küldött azt győztem le. Volt, hogy éhségem ellen küzdöttem, de volt, hogy vadak ellen. Tudat alatti tudásomból kiderült, hogy igazi túlélő vagyok. És a girhes zöld gyíkból eme harcedzett ifjúvá váltam akit most magad előtt látsz. Felfedeztem a környéket, és néha-néha belátogatok a városokba is, nem ott élek, de vannak mostanra a városlakók közt jó ismerőseim. Szóval ez az ok, hogy most itt vagyok. attól, hogy a vadonba élek, nem azt jelenti, hogy hagyom, hogy egy ilyen féreg, mint te idejöjjön és elpusztítson mindent.
* Picceta odasétál a férfihez, aki mostanra látszik, hogy félholtan fekszik előtte, a vértől alig lehet kivenni arcát, szinte minden tiszta vér. Picceta megfogja a férfi grabancát , majd felemeli arca elé.*
- Szóval cimbora, nem érdekel ki vagy és ki küldött, csak egyet tudok, hogy ezek az emberek a védelmem alatt állnak és nem fogja egy ilyen senki tizedelni őket. De sajnos ezt te már nem tudod továbbadni a barátaidnak!
* Ezzel a zárómondattal Picceta szabad kezével elreccsenti az idegen nyakát, s az tehetetlenül hullik a zöld fűbe, mit már összerondított az idegen vére.*
- Ebben a hónapban te voltál barátom a harmadik, aki itt akar rombolni, jobb lenne, ha más bolygót keresnétek!
* ezzel Picceta hátat fordít a holttestnek, a levegőbe emelkedik, majd elindul a város felé. *