Mennyország

// 4/12 //

/// Edzés folytatása ///

* Ryan ismét korán kelt. Dashi edzése az előző nap nagyon lefárasztotta. Mire kiért Dashi házából, a mester már kint várta. Az eddiginél is hatalmasabb szikla várta kint Ryan-t*
- Jó reggelt.-* mondta Dashi.*- Érdeklődtem utánad és úgy halottam míg éltél jó harcos voltál. Hmm szerintem meg még akkor csak közepes harcos voltál ahhoz képest ami lehetsz. Kezdjünk bele 200 felülés és fekvő támasz bemelegítésnek.-* mondta Dashi. Ryan belekezdett a felülésekbe. Furcsa módon most már nem esett olyan nehezére megcsinálni a 200 felülést és a fekvőtámaszt persze a végén így is nagyon elfáradt.*
- Rendben Ryan szép volt. Most fusd körbe a bolygóm. Nem nagy így elég ha csak 30-szor körbe futod. Persze teljes erődből fuss.-* mondta Dashi mosolyogva. Ryan morgolódva de belekezdett a futásba. Az első pár kör még Dashi-t is meglepte, hogy Ryan milyen sebességgel képes futni, de a bolygó akármilyen kicsi is volt, a gravitáció miatt Ryan a második körtől kezdve egyre lassabb lett. Dashi mosolyogva figyelte, hogy Ryan hogyan lassul a körök elteltével. A 20. kör környékén Ryan már annyira elfáradt, hogy nem volt képes tovább futni. Össze esett pont Dashi háza előtt.*
- Kelj fel! Még van 10 köröd! Gyerünk ne aludj!.-* ordította Dashi Ryan-re, de ő nem volt képes felállni. Dashi kezében hirtelen két energia gömb jelent meg és Ryan irányéba dobta. Ryan ösztönei azt súgták hogy ugorjon fel és térjen ki a támadások elől, de ereje nem nagyon maradt már, valahogy mégis sikerült felállnia és elugrania. Levegő után kapkodva állt pár méterre attól a helytől ahol az előbb a két energia gömb felrobbant.*
- Látom van még benned elég erő. Na jó a futásnak ezennel vége. Találtam neked valami sokkal jobb dolgot. De előbb ebédeljünk meg.-* mondta Dashi. Ebéd közben egy szót se szóltak egymáshoz. Ryan hasa korogva jelezte hogy nagyon éhes, így kétszer evett. Tudta, hogy ha nem eszik nem lesz energiája. Az ebéd után Dashi még kegyetlenebb lett. Ugyan úgy követ kellett emelgetni-e mint az előző nap, de ezuttal nagyobbat. Ryan érzékei a fáradtság miatt egyre jobban tompultak. Nem érezte a fájdalmat a derekában mikor kiegyenesedett, nem érezte a karjában lévő lüktető fájdalmat minden egyes mozdulatnál. Egyedül arra tudott gondolni, hogy erősebbnek kell lennie. Megtette azt amit Dashi kért, felemelte 50-szer a követ, majd letette. Ezek után Dashi azt kérte kezdje el tiszta erejéből ütni azt, addig míg meg nem reped. Ryan úgy gondolta ez egy könnyű feladat lesz. Egy szikla nem lehet elég erős ahhoz, hogy kifogjon rajta, de tévedett. Mikor teljes erejéből beleütött, a szikláról még csak egy kis darabka se tört le, de Ryan kezét elöntötte a fájdalom. A fájdalomtól eltorzult arccal ütötte meg a követ még egyszer, majd ismét, és ismét. Egy idő után már annyira monotonná vált a fájdalom, hogy nem is érezte. Fáradtan, fűjó végtagokkal kezdte egyre erősebben sorozni a sziklát. Minden egyes ütés előtt oda képzelte az eddigi ellenfeleit, így a szikla elleni haragja egyre nagyobb lett. A szikla kezdett behorpadni ott ahol Ryan ütötte. A horpadás lassan a szikla szürke színétől kezdett elütni, átváltott vörösesre. Ez attól volt hogy Ryan kezéből elkezdett folyni a vér. Ryan nem is vette észre. Egy idő után már a sziklán egy ki repedés jelent meg, ami minden ütéssel egyre nagyobb lett. Dashi mosolyogva szólalt meg.*
- Elég lesz, szép volt Ryan.-* mondta,de csodálkozva figyelte, hogy Ryan nem áll meg. Mind a kéz keze vérzett, de ő továbbra is csak ütötte a sziklát. A sziklán a kis repedés végig futott, majd egy újabb ütéstől ketté tört. Ryan nem hagyta abba ekkor sem. Egy-egy rúgással ketté törte a két fél sziklát is. De ezek a rúgások már végképp kivették belőle az erőt. Leült a földre. a keze és a lába vérzett a szikla ütésétől é rúgásától, de nem törődött vele. Tudta, hogy erősödött. Egy olyan ütés vagy rúgás ami képes egy sziklát ketté törni biztos elég halálos lehet az ellenfeleire nézve is.*
- Úgy látom Ryan, eleget edzettél, és sokat erősödtél. Az edzéseidnek mostmár vége. Ahogy ígértem megtanítom neked a saját technikám is. De most egyél, kötözd be a sebeid és feküdj le aludni.-* Ryan így is tett. Bekötözte vérző kezét és lábát, majd jó ízűen evett és lefeküdt aludni. Álmában egy hang azt súgta, hogy egy időre még vissza térhet a földre.*

//// kérnék kit az edzésre ////

// 3/12 //

/// Edzés kezdete ////

* Ryan kora reggel ébredt. Dashi már kint várta a ház előtt.*
- Jó reggelt ifjú csillagharcos. Öö amúgy mi is a neved? Elfelejtettél bemutatkozni.
- Ryan a nevem.
- Rendben Ryan. Kezdjük az edzésed. Mit szólnál ha megcsinálnál úgy 200 felülést és 200 fekvőtámaszt? Rendben kezd el.-* mondta Dashi és leült egy székre. Ryan nagy nehezen belekezdett a felülésekbe. Az utolsó száz már fájdalmasan ment. Hatalmas ordítással csinálta meg az utolsó felülést. Kicsit pihenni próbált, de Dashi megszólalt.*
- Na gyerünk. Hát nem edzeni akarsz? Ha így folytatod ebédre megleszel a fekvőtámaszokkal is.-* mondta Dashi ismét azzal az idióta mosollyal az arcán. Ryan mérgelődve kezdett bele a fekvőtámaszokba. Ugyan úgy járt mint a felüléseknél. Hatalmas nyögésekkel csinálta meg az utolsó tíz darabot.*
- Na rendben együnk egy jót.-* mondta Dashi. Megebédeltek, Ryan úgy gondolta hogy a mai napra már ennyi volt a megerőltető feladatokból. Ebéd után Dashi és Ryan kiléptek újra a ház elé. Dashi egy hatalmas kősziklára.*
- Emeld fel annyiszor amennyiszer csak bírod-* mondta és leült egy asztal mellé amin a teája pihent. Ryan nem is sejtette hogy milyen nehéz lesz a szikla. Sikerült felemelnie 10-szer majd fáradtan letette a sziklát. Dashi ismét mérgelődve szólalt meg.*
- Csak ennyit bírsz? Na gyerünk, vagy talán nem akarod legyőzni a termosi-t-* kérdezte és szánakozva nézett Ryan-re. Ryan-t teljesen elöntötte a düh. Nem törődve testi épségével elkezdte újra emelgetni a sziklát. Ezuttal 30-szor emelte fel a sziklát majd a fáradtságtól erőtlenül esett a földre.*
- Na ez már sokkal jobb. De még nem végeztünk. Egyél és pihenj le. Gondolom lefárasztott a mai edzés, de a holnapi nap még nehezebb lesz.-* Ryan nem törődött a mester tanácsával és nem evett, hanem egyből lefeküdt aludni.*

/// Folyt. Köv. ///

// 2/12 //

* Ryan és az idegen egy olyan bolygó alatt ál ami magasan a felhők felett van. átmérője csekély, Ryan akár 2 perc alatt is képes lenne körbe repülni.*
- Na itt vagyunk. A mester ott lakik fent.-* mondta a férfi mosolyogva.*
- És oda hogy jutunk fel?-* kérdezi Ryan.*
~ Idegesít hogy állandóan mosolyog akár mit is mond~* gondja Ryan.*
- Repülve.-* mondja a férfi és már fel is szállt. Ryan a nyomában van. Már vagy egy 10 perce repülhettek mire Ryan rájött arra, hogy a bolygó nem közeledik hanem épp ellenkezőleg, távolodik tőlük. Ryan megunta hogy a bolygó egyre távolabb van tőlük, teljes sebességre kapcsolt. A Bolygó hirtelen megállt és elkezdett nagyon gyorsan közeledni. Ryan fékezni akart, de egyre gyorsabban repült a bolygó felszíne felé. Ryan hatalmas nagy porfelhővel csapódott be a bolygóba. A férfi néhány perccel utána ért földet.*
- Érdemes volt sietni mi?-* mondta mosolyogva.*
- Ehh nem gondoltam hogy ilyen gyorsan repülök.-* mondta Ryan és megpróbált felállni, de a testét olyan nehéznek érezte mintha 3 tonna nehezedett volna rá.*
- Látom nem vagy olyan erős mint amilyennek kinézel. A bolygómon a földi gravitáció 100 szorosa nehezedik rád. A nevem Dashi mester.-* mondta a férfi ismét mosolyogva. Ryan arcára kiült a döbbenet. Nem is gondolta volna hogy ez a fél idióta férfi a mester. Ryan nagy nehezen felállt a földről. Az is nehezére esett, hogy letörölje a port a ruhájáról.*
- Nyugi, majd hozzá szoksz. Erősödsz egy kicsit, utána megtanítom neked, hogy hogy urald a sebességed, és hogy legyél még ennél is gyorsabb, de előbb együnk, és te lehetőleg pihenj. Holnap megtapasztalod milyen is a Dashi féle edzés.-* mondta a férfi és beléptek a házba ami a bolygón volt. A házon kívül Ryan mindössze egy pár fából álló erdőt és egy hegyet látott, ami furcsa módon úgy nézett ki mintha a feje teteére lett volna állítva. Amint beléptek a házba Dashi rengeteg étellel és itallal kínálta Ryan-t majd miután jól laktak, Ryan-t a háló helyére kísérte. Ryan a rá nehezedő gravitációs erő miatt nagyon nehezn tudott csak elaludni.*

//1/12///

* Ryan kinyitja a szemét és érzi hogy a tüdeje újra megtelik levegővel. Nem tudja mi történt, csak arra emlékszik, hogy egy hatalmas sugárba repült. Felül és körülnéz. Az első dolog amit észre vesz, hogy egy felhőn ül és, hogy vele szemben egy fiatal férfi ül és mosolyog rá.*
- Isten hozott a mennyországban.-* mondja és feláll.*- Gondolom csak jó dolgot tehettél, ha te is ide kerültél. Először vagy errefelé?-* Ryan kicsit össze van zavarodva, hisz ő nem épp a jóság minta képe.*
- Mi az hogy először? hát az ember nem csak egyszer hal meg?-* kérdezi Ryan.-*
- Ide figyelj tesó. A hozzád hasonló csillagharcosok mindig kapnak pár új lehetőséget. Jobban mondva csak 3-at aztán ők is örökre itt maradnak. Te már elhasználtál egyet. Na gyere körbevezetlek.-* mondja a férfi mosolyogva.*- Na és mi a történeted? Hogy Haltál meg?-* kérdi a férfi. Ryan elmeséli a Vörössel vívott harcát. Elmondja hogy az idegen milyen furcsa technikát alkalmazott, és hogy a sugár ellen már nem tudott mit tenni. Mesélt neki a zöldről is.*
- Hmm a technikák alapján,-* kezdett hozzá a férfi*- az a vörös egy termosi lény lehetett,a barátja pedig egy nameki. Húú barátom ezek szerint az itt eltöltött időt edzéssel és új technikák elsajátításával akarod tölteni-* mondta a férfi és elgondolkodott.*
- Így van, nem tudom van-e itt valamerre egy mester aki tudna nekem segíteni.-* mondja Ryan és figyeli az idegent.*
- Háát talán akad egy. De az a mester nem pont neked való. Bár igaz, hogy ő is csillagharcos mint te.-* mondja a férfi. Ryan szeme felcsillan a csillagharcos szó hallatán. Egyetlen egy csillagharcost látott eddig saját magán kívül, amióta elhagyta szülő bolygóját, de arról se tud már semmit.*
- Nem baj akármilyen is az a mester én találkozni akarok vele.-* válaszolta Ryan.*
- Háát te tudod bár az igaz, hogy az edzés stílusa nagyon kegyetlen, de csak ő tud olyan technikát ami segíthet neked.-* mondta a férfi is elindult abba az irányba amerre a mester lakott.*