Hatalmas Hegyvonulatok

-Engem nem kell magázni nem vagyok én az elnök!Engem Ichikunak hivnak.Látom nagyon erős vagy!Akarsz egy küzdelmet de nem nagyon komolyt csak edzés félét!!
*Kenny meglepődött ezen a válaszon...kicsit hirtelen jött.
~Nem tűnik gyengének, úgyhogy ez edzésnek tökéletes lesz!~örvendezett magában.
-Jólvan Ichiku-vigyorgott Kenny. -Én benne vagyok! Bár kicsit hirtelen jött a dolog. És tudim, hogy baráti küzdelem lesz, de ha lehet ne fogd vissza magad!
*Bólintott Ichikunak, majd támadó pozícióba állt.
A feszültség érezhető volt. Minden elcsöndesedett, csak a szél süvítése hallatszott.
Még ők sem tudták melyikük támadjon először. Csak meredtek egymásra hosszú másodperceken keresztül. Kenny végül úgy döntött, inkább megvárja mit lép újdonsült ellenfele. A Nameki lénnyel vívott harca miatt magabiztosabbnak érezte magát...pedig a küzdelmei előtt(habár még nem olyan sokban vett részt) mindig félni szokott...

*Ichiku keményen edzett nagy súlyok mindenhol a lábán és a kezén.Majd megérzett egy csillagharcos féle energiát,és lassan látszódott a csillagharcos alakja,nagy fehér aurája közeledett látszott hogy nagyon izmos.
~Ki lehet ez a csillagharcos,hasonló energiát régen éreztem?!
Lassan leszállt Ichiku mellé és nagyot nézett.
Megkérdezte hogy ki vagyok,de itt elkezdett nagyon úriasan beszélni!
-Engem nem kell magázni nem vagyok én az elnök!Engem Ichikunak hivnak.Látom nagyon erős vagy!Akarsz egy küzdelmet de nem nagyon komolyt csak edzés félét!!-kérdezte Ichiku a csillagharcost.

//Találkozás a Csillagharcossal//
*Kenny már egy jó ideje repült, de még mindig nem talált rá arra a bizonyos Csillagharcosra. A gigantikus hegyek tökéletes búvóhelyül szolgáltak számára...
Amíg szemével a hegyeket pásztázta, többször felfedezni vélt Nameki harcosokat, akik nem kevés találékonysággal ezt a vidéket választották edzőhelyül.
~Ez az egész környezet a régi otthonomra emlékeztet, ahol apáékkal letelepedtünk...~ Kennyt valami megmagyarázhatatlanul jó érzés árasztotta el.
* Ám hirtelen valamin megakadt az ifjú csillagharcos szeme...Egy űrhajó volt az.
Majd egy erős KI-t kezdett el érezni ugyanebből az irányból.
-Ő lesz az!
Komolyabb sebességre kapcsolt. Ahogy közeledett felé, egyre jobban kirajzolódott a Csillagharcos alakja. Mikor földet ért, akkor vette csak észre hogy a Csillagharcos éppen egy edzés program közepén járt. Nagy súlyok voltak a kezére, illetve a lábára aggatva.
-Üdvözletem! Engem Kennynek hívnak -meghajolt-, jómagam is csillagharcos lennék.
Önben kit tisztelhetek?- nézett a Csillagharcosra kérdően.

Kenny egy ágyban ébredt fel. Eléggé csodálkozott ezen, mert nem éppen úgy nézet ki, hogy túléli a harcot. Felült az ágyon, és nem tudott szóhoz jutni. Nem csak hogy egyetlen karcolás sem volt rajta, de az ereje is hihetetlenül megnövekedett.
- A harc ennyire megnövelte az erőmet vagy mi?- kérdezte magától félhangosan.
- Nem csak az! -hangzott el a válasz a másik szobából. A kis nameki jelent meg az ajtóban. -A csillagharcosok eléggé furcsa népség. Kifejezetten a harcra specializálódtak. És rendelkeznek azon képességgel, hogy ha közel kerülnek a halálhoz, felgyógyulva az erejük ugrás szerű növekedésbe kezd.
-Értem, de hogyan gyógyultam meg?- kérdezősködött Kenny annak ellenére, hogy sejtette a választ.
-Én gyógyítottalak meg természetesen...Van ilyen képességem is. Jó, mi?
-A-az - vigyorgott az ifjú Csillagharcos.
-Azért mentettelek meg, mert bebizonyosdott, hogy te tényleg egy önzetlenül jó szívű Csillagharcos vagy. Simán kiüthettél volna, de nem tetted meg...Pedig én...hát eléggé kegyetlenül megsebesítettlek.
-Lehet hogy nem tettem meg de nem tudtam volna kiütni úgysem. Maga nagyon erős harcos...- Kenny szimbólikusan fejet hajtott előtte. - De hogy lehet, hogy egy ilyen apró lényben ekkora az erő?
*A nameki mosolyra fakadt
-Tudod, én igazából már nagyon öreg vagyok. És életem során elég sok minden történt velem. Például fúzionáltam másik öt namek harcossal...
* Kenny szája tátva maradt.
-Ha a fúzió azt jelenti, amire gondolok, akkor ön egyesült 5 másik namekkel...
-Így van- vigyorgott a nameki továbbra is.-Csak poénból meghagytuk az én testemet...Hehe...
-Fantasztikus...Ez a a fúzió nagyon jó technikának tűnik...Már ha ez egy technika...
-Nálunk Namekiaknál ez inkább olyan adottság...De azt hiszem van a fúziónak más módja is. Ilyen fúziós tánc vagy mi...A Gona bolygón lehet megcsinálni, ha jól emlékszem.
-Remek, ennek utána kell néznem-övendezett Kenny, akit ez a harc ráébresztett arra, mennyit kell még tanulnia. Eldöntötte, hogy elkezd edzeni, és egyszer majd igazán nagy harcos válik belőle...És akkor megbosszulja szeretteit.
*A Nameki kikísérte újdonsült barátját, majd hirtelen Kennynek beugrott valami, amit a Nameki lény mondott korábban. Még pedig az, hogy a "Namek bolygó Csillagharcosok szállás helyévé vált". A kis zöld lény bevallotta, hogy kissé elragadtatta magát, és valójában csak egy csillagharcosról van szó, aki néhány kilométerre az ő házától telepedett le.
-Köszönök mindent- nyújtotta a kezét az ifjú csiilagharcos.-Egyébként engem Kennynek hívnak...
-Engem Minatonak...Megtisztelő volt veled harcolni- Kezet ráztak, majd az ifjú csillagharcos elindult megkeresni fajtársát.
//edzés vége//

//edzés//

*Kenny hosszú utazás után megérkezett a Namekra. Mikor kinyitotta a szemét látta, hogy egy hatalmas hegyen fekszik, egy kisebb vértócsa közepén. Látta hogy egy űrhajó hever nem messze tőle, aminek nyitva van az ajtaja…Valószínűnek tartotta hogy ezzel érkezett meg a bolygóra, de semmi emléke nem volt arról hogy mi is történt vele eddig. Aztán hirtelen be villant neki egy borzalmas emlék… Látta, ahogy a mestere a kezét felé nyújtja, majd egy vörös KI sugár eltalálja…majd a haldokló barátja ordítását hallotta, miközben felrobbant az űrhajó, amiben feküdt. Hirtelen beugrott neki minden… Hatalmas dühöt érzett magában, de vissza kellet fojtania… Már nem volt mit tenni. Eldöntötte, hogy komoly edzésbe kezd, és megbosszulja szeretteit. Viszont mindeközben nem tudott elsiklani a tény felett, hogy ő bizony egy ismeretlen bolygóra került, de nem tudja miért és hogyan.
~ Az lesz a legjobb ha körül nézek ezen a helyen…Végül is nem áll fent a veszélye annak, hogy egyhamar hazajutok~ gondolkozott már majdnem hangosan, és elindult…valamerre. Ugyanis csak hatalmas hegyeket látott mindenütt. Repülhetett volna, de inkább a sétánál maradt, úgy gondolta, legalább kiszellőzik a feje.
*Nem sokkal azután hogy elindult, egy kis Nameki lény jelent meg a feje felett, majd szépen leereszkedett mellé. Eléggé apró volt, de annál izmosabb.
- Nah ezt már nagyon nem akarom elhinni- szidkozódott a Nameki. - Miért lett a Namek bolygó a Csillagharcosok szálláshelye? He?
- E-elnézést uram…de… miii?- csodálkozott Kenny. Közben próbált hátrálni az első látásra idegbeteg lény elől. - Én még csak nem is szándékosan jöttem ide…
- Te most komolyan azt hiszed hogy engem egy kicsit is érdekel a nyilvánvalóan unalmas élettörténeted? Mert akkor valamit nagyon rosszul csinálok…
- De hát én…- hebegett Kenny.
- Na figyelj. Itt nincs helye a barbár Csillagharcosoknak. Ennyi. Ha nem tetszik, akkor küzdj meg velem.
- Én csak félig vagyok az, úgyhogy egyáltalán nem áll szándékomban gyilkolászni. Semmiféle rossz szándék nem vezérel. Azt sem tudom hogy kerültem ide…
- Hmmm…te akkor is Csillagharcos vagy. Nem bízom benned. Vagy eltűnsz, vagy meg kell hogy öljelek- jelentette ki határozottan a Nameki.
- Eltűnni nem tudok mert úgy néz ki, hogy eléggé itt ragadtam. Szóval akkor harc lesz.
- Hát jó…- vigyorgott a nameki. – De azért figyelj oda, mert jelenleg én vagyok a legerősebb harcos a bolygón…